Afrikai modellek - szabadulás a paradicsomi pokolból

Mint tudjuk, Afrikában nőnek lenni egyáltalán nem egyszerű dolog. Tudjuk? Hogy is tudnánk, belegondolni sem tudunk. Az európai ember nem érti és nem is értheti a hagyományok, törzsi rituálék és egyéb "megtisztulásnak" hívott borzalmak miértjét. A dolog létezik, nem csak szenzáció-hajhászat vagy megbotránkoztatás. 

Ha hallom az "afrikai nők" szavakat, valahogy akaratlanul erre asszociálok. Egy harmadik világbéli, elmaradt társadalom számomra buta konvencióira, a barbárságokra.

Másrészről adottak az egzotikus nőalakok különleges, negroid vonásai, valamint az a páratlan élővilágú, paradicsomi övezet, ahonnan jönnek. Az egész egy fura misztérium, amire felfigyelt a divatipar is. A női "emancipáció" mondjuk érdekes vonulatokon halad(na): vegyük például azt az esetet, amikor az üzleti szférában tevékenykedő - hivatástudattal, karrierista szemléletmóddal rendelkező - afrikai nők pisztollyal kényszerítenek férfiakat különböző szexuális barbárságokra (pl. szexuális "játékra" kényszerítés egy kígyóval - na az milyen?!!)

Visszavágás az elszenvedett sérelmekért (mely azért elsősorban konvenciókon alapul, habár az afrikai férfiak sem a tisztes férj és apa mintaképei, sőt) vagy erőfitogtatás? Afféle "mi is tudunk ilyesmiket tenni, nézzétek!"-koncepció? Erősek vagyunk és egyre erősebbek leszünk?

Félretéve az emancipuncis fejtegetéseket és találgatásokat, kanyarodjunk vissza az egzotikummal fűszerezett misztériumra, és nézzünk meg egy pár gyönyörű afrikai modellt, akik a majomkenyérfa és sámánizmus árnyékából bekerültek a parfümös selyemarénába, ahol az édeni dzsungelt a betondzsungel váltotta fel, s ahol igazi Nők lehetnek.