Fronton

Nem rég néztem egy második világháborús dokfilmet, ez inspirált abban, hogy kicsit felelevenítsem az eseményt, s nézzek egy-két érdekes fotót.

Egyébként traumatikus fotográfiára, a második világháború történéseit visszaadó fotósorozatokra, képriportokra és filmekre jellemző volt, hogy megmaradtak a politikai köztudatban, s nem kerültek nagy nyilvánosság elé vagy hamar feledésbe merültek. 

Fordulópontot a frankfurti Auschwitz-per hozott, nagyrészt azért, mert a per rádiós és televíziós közvetítése ébresztette rá az embereket a háború eddig rejtegetett rémtetteire. Itt tehát jól érzékelhető a médiumok szerepe, az, hogy mennyire jelentős szerepet játszott a képi és hangos megjelenés, a per közvetítése.

Fontos a médiumok ötvözete is, mely hozzájárul a narráció hiteléhez, a kép kiegészíti a leírást, s gyakran „annak vagyunk tanúi, hogy a szerzők (…) fényképeket illesztenek szövegeik mellé, amelyek a bizonyíték, a szembesítés, az autenticitás garanciáit ígérik, vagy épp annak, hogy a szövegtestben nem tűnnek fel maguk a képek, de újra és újra gondos leírásukkal találozunk. Vizuális és textuális narratívák, befogadási stratégiák váltják egymást”. 

Később a traumatikus holokauszt-képek közhellyé lettek, referenciális jelentésük azonban kétségbevonhatatlan maradt. (Mint tudjuk a közhely esztétikai forradalma pl. Andy Warhol munkásságánál [is] jelentkezik.)

Hogy illeszkedjünk a profilhoz, alább mutatok pár nőket ábrázoló, háború idején készült képet is.

Fotók: Google

Traumatikus fotográfia: György Péter, Traumatikus képek szövegek között és helyett. In: Szerep és közeg. Medialitás a magyar kultúratudományok 20. századi történetében, szerk. Oláh Szabolcs, Simon Attila és Szirák Péter