Már korábban is felvetettük a kérdést, vajon kiből lesz divatikon, szexszimbólum és milyen kvalitások szükségesek ehhez. Elég-e a tökéletes test, a vastag ajkak, a buja pillantás vagy a puszta meztelenség?
A meztelenséggel és az ábrázolás tényével nincs probléma, ugyanis a női meztelenség ábrázolása nem újdonság, a művészeket a test formái már az ősidőktől kezdve foglalkoztatták-gondoljunk csak a Villendorfi Vénuszra, az ókor szoboraktjaira, a középkor festményeire vagy a modern kor képeire.
Minden kornak megvoltak a maga ideáljai, melyeket a művészet sokszor ikonikus szintre emelt. Az aktok, félaktok dokumentálják nekünk a különböző korok nőideáljait és azok percepcióját, az ábrázolás különbözőségei alapján következtethetünk a kor esztétikai normáira, a nőfelfogásra.
Az akt ábrázolásának megközelítése a művészetben mindig tiszteletteljes maradt a nőalak felé, az ábrázolás funkciója az esztétikai ideál közvetítése volt. A fotográfia és a magazinfotók elterjedésével viszont egy másik irány is kialakult, mely a férfi szemlélő számára biztosít erotikus élményt. A mai férfimagazinok képein a nő, mint csábító, vagy sokszor inkább mint szexuális eszköz jelenik meg, mely éles kontrasztban áll a művészet által ábrázolt múzsák aktjaival.
Hinnénk, vagy sem, a legelső férfimagazint, a Playboyt a korábbi évtizedekben még jellemezte az előbb említett ábrázolástípusok kettőssége. Sőt, sokszor az aktok ábrázolása inkább a művészeti szemlélethez állt közelebb.
A Playboy Commission ezeket a régi, vintage nude képekből válogatott és nyitott kiállítást a Partners & Spade galériájában, New Yorkban. A Playboy Commission tagjai között olyan divatszakembereket találhatunk meg, mint Simon Doonan, a Barneys kreatívigazgatója, a Vena Cava márka tervezői, Lisa Mayock és Sophie Buhai, a divattervező Jeremy Scott, az ékszerdesigner Waris Ahluwalia, vagy a filmrendező David Gordon Green. A kiállítás képei között találhatóak fotók ikonikus pin-upokról, illetve a magazin olyan kortárs művészekkel való kollaborációi is, mint Salvador Dali, Andy Warhol és Helmut Newton.
Sőt, egy iPhone alkalmazást is fejlesztettek, ahol a divat már említett nagyjainak válogatását láthatja a néző, ha esetleg nem tud elmenni a galériába személyesen megszemlélni a képeket. Jimmy Jellinek, a Playboy vezető szerkesztőjének nyilatkozata alapján a koncepció az volt, hogy egy új nézőpontot nyújtsanak az embereknek, a kulturális- és divatelit szemein keresztül láttatva az anyagot.
Az aktábrázolás nem áll messze a divattól sem, manapság nemcsak a hagyományos értelemben vett képzőművészetben, de divatképeken is sokszor találkozhatunk női meztelenséggel, mely megközelítésében közelebb áll a képzőművészeti ábrázoláshoz, mint a férfimagazinok világához.
A kiállítás vegyíti ezeket a nézőpontokat, engedve a divat hatalmasait, hogy válogassanak egy adott archív képtömegből, mely bár elsősorban férfinézők számára készült, a régebbi ábrázolástípus miatt a női nézőknek sem sértő, sőt, helyenként a mai divatfotók nosztalgikus, vintidzsesített verzióit láthatjuk bennük.
Ti mit gondoltok, megengedett a női meztelenség a divatban? Mi a véleményetek a Playboy kezdeményezéséről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése