Az olaszokról mindig a jó kaja jut eszembe, pedig tényleg rajta vagyok, hogy ne gondolkozzak ilyen szegényesen. De mit lehet tenni, ha ezt még az olasz származású fotográfus (grafikus, designer) Fulvio Bonavia is csak erősíti? Szegény én, aki tudását gyarapítván a hangoskodó, spagettit fogyasztó nemzetről belefut egy Bonavia kollekcióba... málnástáska, tésztásöv, dinnyésbukósisak? A következő kérdésem: ehető?
Nem, nem ehető, mielőtt bárki velem örülne. A photoshop virágkorát élve, mit is várhatunk egy igazi művészlélektől? Benneteket is becsapott? Nyugalom, tervben van, hogy a ma csak gépen élő virágos parfümből egyszer a valóságban is fújhassunk magukra. Addig is, mindent a szemnek, de semmit (sajnos) a kéznek... mert itt még a táska is sajtból van!
Döntésképtelen vagyok. A kreativitást, a kivitelezést, vagy mit is dicsérjek jobban? A zöld szemű szörny azért éledezik bennem a munkákat elnézve. Padlizsáncipő, sonkásgyűrű... miért nem nekem jutott hamarabb eszembe?
A valódi gond ott kezdődne, ha valaki a buszon tényleg a fülembe harapna... Szerintem sem én, sem az illetékes nem örülne a következményeknek.
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése