2011. augusztus 17., szerda

Boszorkányos konyha - interjú Krickyvel

Eddig azt gondoltam magamról, van valami közöm a sütéshez, főzéshez. Érdekel, szeretem, meg azért némi büszkeséggel is eltölt, hogy nem kell a gyorskajáldába szaladnom, ha megéhezek. Aztán megmutattak egy blogot, ötletelés gyanánt, és rá kellett jönnöm, nem szégyen, ha az ember még tanulószobára teszi magát bizonyos témában. Kricky lett a nyári felzárkóztatóm, remélem ügyes tanítványa leszek, és az én kezeim közül is hasonló csodák fognak születni...

SUI: Elkápráztattál minket a szerkesztőségben a tortáiddal. Sokan nem hitték el, hogy ezek ehetőek, azok lennének? Van ember, aki képes megenni ezeket a csodákat, vagy ezek tényleg inkább csak a szemnek, mintsem a szájnak készülnek?

Kricky: Köszönöm szépen. Természetesen minden tortám ehető.:) Én kegyetlenül képes vagyok az összesbe belevágni. Próbálok nemcsak kívül, de belül is különlegeset készíteni. Fontos, hogy ne csak jól nézzen ki, hanem finom is legyen.
SUI: Ezek szerint, nem egy átlagos piskótával és habos krémmel van dolgunk, sokat kísérletezgetsz? Látványra mindenképpen új, ízvilágában miben más, mint egy „bolti torta”?

Kricky: Leginkább a saját szám íze szerint kísérletezgetek. Szeretem a főzött krémeket, nem spórolok ki semmit sem. Van azért már néhány olyan cukrászda is szerencsére, amik egyre igényesebbek. Tőlük szívesen tanulnék.
SUI: Ezek szerint a cukrászatot nem tanultad „mesterektől”? Magadnak próbálkoztál, vagy volt némi segítséged azért? Érdekelne, hogy akik ihletet kapnak most Tőled, mennyi év gyakorlásra készüljenek fel lelkiekben, hogy hasonló remekeket készíthessenek?

Kricky: A cukrász szakmát még csak most tanulom, januárban leszek hivatalosan cukrász.
A kézügyességem már gyerekkorom óta fejlesztem, tehát ez nem pár év alatt alakult ki. Viszont a tortázást két éve kezdtem csak, és büszke vagyok rá, hogy teljesen egyedül fejlesztettem ki mindent, jutottam el erre a szintre, senki sem segített benne. Tehát, akinek van kis tehetsége, nem kell hozzá túl sok idő, és simán tudhat olyanokat, mint én. :)
SUI: Remek hír ez nekünk! A WEBCUKRÁSZ versenyen idén Te hoztad el az aranyérmet, sok hivatásost magad mögött hagyva. Milyen érzés, változott azóta az életed? Esetleg megrendeléseket kapsz, fogadsz? (a nevezett tortáról készült fotó a válasz alatt! - SUI)

Kricky: A lehető legnagyobb boldogság volt, hogy megnyertem idén a versenyt. Mindegyiken indultam eddig, és ez volt a célom. Azonban arra, hogy abszolút első lesz a tortám, nem számítottam.
Megrendeléseket rengeteget kapok, de sajnos egyiket sem tudom teljesíteni. Nem dolgozom még pénzért. Egyelőre ez csak egy hobbi.
SUI: Gyerekeid lehetnek az elsők, akik örömmel kóstolgatnak a finomságaidból, és mint tudjuk, a gyermeki fantázia határtalan, gondolom a kocsis és focilabdás tortáknál nem álltak meg. Tőlük kapsz külön feladatokat?

Kricky: Nekik sokkal jobb fantáziájuk van, mint egy átlag felnőtt embernek. Kocsis, focilabdás tortát még soha nem kértek, ellenben Buzz Lightyear és Megaagy már megvolt.:) Holnpara éppen a nagyobb fiú ötödik születésnapjára Bionicle tortát kell csinálnom. Ezek az igazi kihívások! Mellesleg, ők azt képzelik, mindenki tud tortát készíteni, és anya pedig MINDEN tortát el tud készíteni. Mondanom sem kell, hogy ez ad néha egy kis fejtörést, olyan kívánságokat hallok tőlük. :)
SUI: Mert anyu, szuperanyu! Említetted, hogy kézügyességed egészen régről fejleszted. Gondolom, ez hobbi is nálad, erről mesélnél nekünk?

Kricky: Szuperanyu? :)
Igen, kisgyerekként rengeteget gyurmáztam a bátyámmal. Egyszer készítettünk egy egész házat teljes berendezésekkel. Ezt most a gyurma ékszereim készítésénél tudom hasznosítani. Sütemény ékszereket kezdtem el készíteni miniben. Nagyon régóta rajzolok grafittal papírlapra is. A bátyám mondjuk ebben sokkal profibb. Belevittem ezt a dolgot a torták világába is, egyedülálló tortákat készítek mostanában. Arcképeket festek ételfestékkel marcipánra.
SUI: Nagyon kreatív! Hogy van minderre időd, két rosszaság mellett mindezt?

Kricky: Köszönöm. Nagyon jó kérdés, hiszen akinek van két kicsi gyereke, az tudja, hogy egy sima ebéd összehozása is egy igazi logisztikai feladat. Szerencsére nagyon gyorsan dolgozom, és nagyon sokszor bevonom a gyerekeket a tortasütésbe. Néha tojást törnek, gyurmáznak marcipánnal mellettem, vagy egyszerűen csak játszanak együtt a másik szobában okosan.
A díszítési szakaszt viszont szeretem egymagam csinálni, ezért azt akkor szoktam, mikor ők délután alszanak, vagy éjjel (ezt hívják fanatizmusnak). Amúgy a nagyobb munkáknál a család is sokat vigyáz rájuk, így nekem nagy szerencsém van velük is.
SUI: Mint egy kis családi vállalkozás. Hasonló van tervben, ha elérkezettnek látod az időt rá?

Kricky: Én nagyon bízom benne, hogy ez az én utam. Megtaláltam azt, amiben ki tudom élni minden kreativitásomat, és ráadásul még finom is.:)
Remélem, hogy ebből fogok majd megélni egyszer.

SUI: Reméljük Mi is, és hogy egyszer meg is kóstolhatjuk a finomságaidat.:)Köszönjük válaszaid. A jövőbeli tervekhez és tortákhoz pedig sok sikert és kitartást, édes perceket kívánunk otthonra!

Kricky: Én is köszönöm!
 Kricky blogján rengeteg fotót és segítséget kaptok a torták, különlegességek elkészítéséhez, bátran ajánlom, ahogy FaceBook oldalát is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése