2011. július 22., péntek

Létezik női nyelvezet?

A feminizmus, a nők szerepe a művészetekben vagy a tudományban, politikában egy önálló vizsgálati szempont lehetne, de mivel ez egy blogbejegyzés, nem ásunk olyannyira mélyre, ahogy ezt egy tudományos értekezésben tennénk. Mindössze egy-két francia feminista teoretikust, s költőnőt említünk a témában.

Virginia Woolf

Héléne Cixous Le rie de Meduse (A medúza nevetése, 1976) c. művében a női írás létrehozásának fontosságát hangsúlyozza. Álláspontja szerint alapvető különbség van a női és férfi gondolkodás és írás között, kritikusai szerint azonban a különbség csak annyi, hogy férfiak lebecsülik a női írást és gondolkodást.

Fontos kérdés ebben a tekintetben az, hogy valóban más e férfi és a női nyelv, gondolkodás, írás, befogadás? Ha a két nem különbözősége megvan, akkor ennek mi az oka? "Sok francia feminista forradalmi lingvizmust sürget, szóbeli elszakadást a patriarchális beszéd diktatúrájától." A megújulást a nyelvezetben látják. Sőt, egy igazán feminin írás létrejötte meghatározza majd a testet is, így beszélhetünk biofeminizmusról is, mely összekapcsolódik a lingvizmussal. "A női nyelvnek természeténél fogva kell hatnia az életre, szenvedélyesen, tudományosan poétikailag, politikailag, azért, hogy sebezhetetlenné tegye." Ez paradoxonokba ütközik.

Héléne Cixous

Ugyanakkor a női nyelv, mint olyan, nem a feminizmus óta létezik. Hérodotosz leírta, hogy már az amazonok is tehetséges nyelvészek voltak, akik könnyen megtanulták a férfiak nyelvét, s ez fordítva már nem működött. A közéletben rájuk kényszerített némasággal való szembeszállás létrehozott a XVII-XVIII. századi indiánok, afrikai, ázsiai nők körében egy titkos nyelvet.



Létezik-e a nőiség toposza? Van-e olyan szöveg, melyben egyértelműen érezzük a nőiséget, azt, hogy a szerző nő?

Simon Izabella Az írás női kromoszómái: Ulickaja esetei c. írásában arról beszél, hogy "Ljudmila Ulickajának írásait lehetetlen egy szóval jellemezni, (...) családregényeire a kortárs, realista, misztikus, e világi, személyes és történelmi, férfias és nőies jelző egyszerre illik." A fő áramlatot műveiben a nő biológiája, természete és misztikája fogja adni, de nem megy túl mélyre ezekben a témákban, csak a család szemszögéből közelíti meg a kérdést. "Ulickaja hősei, főhősei nők, (...) különösen erős jellemeket teremt, akik elég bátrak visszautasítani a készen kapott, klisészerű szerepeket, és bátrak saját indulataikat vagy épp indulatmentességüket vállalni." Simon szerint azzal is vitatkozni lehet Ulickaja estében, amit egy tévéműsorban nyilatkozott: nincs külön férfi és női írás. Vitatkozni, mert "ő maga is különféleképp értékelhető női szövegeket írat női hőseivel." Ulickajánál nem a stiláris, poétikai szinten érződik tehát a nőiség, hanem a témáin, tapasztalatain, szereplőinek személyén, tulajdonságain. 

Ulickaja

A költészet útján továbbhaladva, s letáborozva Nemes Nagy Ágnes pályaképe előtt, érdekes összefüggést található a francia feministák által hangsúlyozott, elfojtott, a társadalmi normák által vezérelt, "nem egyedi" nyelvezet és a magyar írónő kifejezésmódja közt. „Rettentő ez az objektivitás. / Ez a kötél-rend, ez a láthatatlan / célzás-csomó, bujkálás a szavakban, /ez a temérdek hallgatási érdem, / megfojt a szemérem.” Ezek a sorok önmagukért beszélnek: mint ahogy írja is a költőnő, bujkál a szavakban, elfojtja érzéseit, indulatait. Ez lehet egyébként a vers formáló ereje, emiatt érezzük lüktetőnek, energikusnak a szöveget. Ugyanakkor a meddőségnél, szülésnél, gyermeknél és tipikus női témáknál alkotói falakba ütközik, nem képes róluk írni, de a háború képeit le tudja festeni. Ez úgy hat, mintha egy "férfias" írónőről lenne szó. Valójában kétpólusú tehát Nemes Nagy világlátása.

Nemes Nagy Ágnes

Nyilvánvalóan van tehát különbség férfi és női alkotói attitűd, eszmevilág, nyelvezet, témaválasztás között, de ennél fontosabb az egyéni világlátás, sajátos esztétikai ízlés.


Forrás
Kádár Judit, Feminista nézőpont az irodalomtudományban. In: Helikon, 1994/4.
Elaine Showalter, A feminista irodalomtudomány a vadonban. In. Helikon, 1994/4.
http://beszelo.c3.hu/04/10/16simon.htm
http://www.prae.hu/prae/articles.php?aid=2545&cat=

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése