2011. augusztus 24., szerda

Just married

Felkelsz az esküvőd reggelén, egész nap körülötted forog a világ, gyűrű kerül az ujjadra, s feleséggé válsz, majd bulizol egyet a lagzin, s jöhet a nászéjszaka, később a nászút. Nincsenek tapasztalataim, de azt hiszem nálunk napjainkban zanzásítva így zajlik egy esküvő. Sajnos tök régen voltam esküvőn, de olyan szívesen elmennék. Némiképp pótolva a dolgot, esküvői fotókat nézegettem, s utána néztem egy kicsit a kellékek jelentőségének.



Alig találunk olyan kultúrát, ahol a házasságkötésnek ne lenne fontos szereplője a gyűrű, két ember egyesülésének jelképe. Először vasból készítették, majd az aranygyűrű vált hagyományossá. Valamikor úgy tartották, hogy az ember egyik vénája a szívtől egyenesen a gyűrűsujjig vezet, s aki nem hord gyűrűt, az hagyja, hogy a szerelem az ujján át elillanjon.


Igen fontos a fátyol is. A pogány időkben a fátyol a rontástól védte a menyasszonyt. A szertartás végeztével már nem volt rá szükség, mert a nő férje oltalmában állt; ura és védelmezője fölemelte a fátyolt, megcsókolta hitvesét, és a rontás nem árthatott többé.

A zsidó hagyományoknak megfelelően a vőlegény a szertartás előtt emeli fel a fátylat, hogy megbizonyosodjék róla, a megfelelő nőt veszi el. A zsidó-keresztény szokások szerint a menyasszony csupán félig rejtőzik el, míg Tunéziában teljesen. Egyes iszlám országokban azonban egy lépéssel még ennél is továbbmennek.


Régebben a menyasszony kifejezetten erre az alkalomra varratott magának ruhát. Napjainkban azonban gyakoribbak a készen megvásárolható ruhák, sőt sokan a kölcsönzőből szerzik be a nagy nap öltözékét. A menyasszonyi ruha kölcsönzése egyébként nem újkeletű szokás. 

A második világháborúban, amikor minden alapanyagnak szűkében voltak, az angol menyasszonyok nehezen jutottak megfelelő szövethez. Az amerikai nők siettek a segítségükre: saját menyasszonyi ruháikat küldték el neki.



Ami viszont tényleg abszolút izgalmas lehet, az a csokor. Jelentősége abban áll, hogy ha a menyasszony hátrahajítja, akkor te leszel a következő "áldozat". Nekem ez egy teljesen szimpatikus "hiedelem."


Vannak, akik kategorikusan elutasítják a házasságot, a dolog hivatalos (és gyakran anyagi) oldala miatt, vagy csupán azért, mert nem hisznek a házasság intézményében, elegendőnek tartják az élettársi viszonyt. Írjunk egy pontot nekik is, de magát az esküvő szellemét, ennek a napnak a varázsát és azt, hogy saját magad formálod tökéletesre az alkalmat, melyben kiéled kreativitásod is egyúttal, semmi más nem adja vissza.




Forrás: weheartit.com, origo.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése