Omar Ortiz, nemhogy hazájában, Mexikóban zsebelhette be a hiperrealista festőknek járó láthatatlan díjat, mostanra nem jelenhet meg olyan katalógus, melyben a kortársak között ne kapna (igencsak méltán) helyet. Munkáit látva igencsak sok kérdés felvetül az emberben. Tényleg festmények lennének s nem fotók? Tényleg egy ilyen szemtelenül fiatal férfi a festő? De ki is Omar Ortiz?
1977-ben született, s ahogy az lenni szokott, tehetsége igen hamar feltűnt családja körében. Hamarosan hozzá értőbb szemek elé került, nem volt kérdés, hogy jól áll kezében a ceruza. Egészen addig, amíg 22 éves korában ecsetre nem váltott, amit azóta sem tud letenni.
Kezdetben Carmen Alarcón tartotta rajta a szemét, de Omar számára az ő világa nagyon távolinak bizonyult. Claudio Bravo munkáiban viszont megtalálta az olajfestés teljes varázsát, tisztaságát, erejét. Zurbarán műveiben a textilek anyagszerűsége és fény használata volt meghatározó a számára. Omar tisztelettel fordul elődei felé is, mint Michalengalo, sokak szerint hazájában neki köszönhető, hogy a fiatalabbak újra keresgélni kezdtek a barokk festők névsorai között és művelődnek.
Ami biztos, hogy megtalálható minden festményén, az a szépségre való törekvés, az érzelmek izgalmas megjelenítése, a szenvedély színei és a legegyszerűbb, ám legizgalmasabb formák.
Gondolom azzal újdonságot nem mondok, ha leírom, egy-egy festménye hetek, hónapok munkája. Bámulatos tehetség, innen is sok sikert kívánunk a Művész Úrnak!
Forrás: a mindig frissülő honlapja, ahol rengeteg fotót tesz közzé munkáiról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése