2011. augusztus 9., kedd

Hyperszépségek


Tos Kostermans önjellemzésében csipetnyi impresszionizmussal fűszerezett mágikus realizmusként írja le stílusát. Van benne valami, hiszen a spanyol származású művész ’Bold and Beautiful’ című sorozatában is a pillanat megragadásán van a valóságos hangsúly. Itt ne egy jól elkapott mozgás fázisára, valamely napszak plein air-jére, vagy akármilyen esemény megjelenítésre gondoljatok, hanem azokra a pillanatkora, amik kimondott és kimondatlan tényként már régóta ott élnek mindannyiunk tudatában. Túlsztereotipizált javarészt kihidrogénezett hyperreal pillanatképek, amik akarva akaratlanul ott mocorognak, nem is alaptalanul, de megalapozva az előítéleteket. Előítéletesek vagyunk, vagy csupán realisták, esetleg mindkettő? Egy olyan társadalmi rendszerben ahol a megfelelési normák orma már egy világnézetben tornyosul, és a belsőnkbe fúródik a külső kérdése, akkor hogyan lehetne realizálni merészséget és szépséget képekben? Lehet egyáltalán? Vagy ez csupán kristálytiszta korirónia? Női szemszögből kóstoljatok bele a ránk eső részbe!
Sebesen száguldó gondolatfolyamot indítanak el Kostermans képei, melyek megszólalásig valósak, szemtelenül szexik és leplezetlenül tárják fel a szépségről kialakult vélemények kéjesen sekélyes tengerének mélységeit.


  
Lássuk kiket választott modelljeinek és hogyan ábrázolja őket! Nem a teljes projektet láthatjátok,de a női szereplők javarészt a magas,szőke, 90,60,90 és akkor innentől már hadd ne soroljam tovább kategóriát képviselik. Miért pont ők,ezek a nők szolgáltatják a képek alapanyagát?
Különböző szerepekben, szettekben, helyzetek kereteibe szorítva jelennek meg, mint lecsúszott dívák, felmagasztalt prostik,vágyakat kielégítő kiegészítők. Ez elég kemény kritika. Vagy csupán korunk egyik konok igazsága?
Azon is érdemes elgondolkodni, hogy miért ezek az ismerős férfiarcok és női alakok tűnnek fel a képeken. Mit testesítenek meg? Mire utalnak? Kik, vagy mik ők?Igaz, vagy sem? Kemény odamondás, vagy csak művészeti harácsolás, középpontba kerülni akarás, avagy szimpla vicc? Könnyebb út, a kritikák hyperrealja,vagy csak annak látszik?
A címadás viszont mégis arra enged következtetni,hogy a művész inkább felmagasztalja, mintsem ecsetével ócsárolja jelenünk szépségideáljait, ha arra engedünk következtetni, hogy a 'bold' jelzőt nekik szánta. Akkor miről is van itt szó?
Bátor, vagy botor dolog a földi gyönyörért (f)eladni a valódi szépséget? Talán erőltetetten vágódik ide,de mégis kimondom,amit már előttem sokkal okosabbak és bölcsebbek is,a műalkotásokra és a szemlélői befogadásra levonatkoztatva,hogy bizony: „Szép az,ami érdek nélkül tetszik.”  Megcsűrve csavarva eme bölcsességet, emberre, konkrétabban ránk, nőkre levonatkoztatva ma mit lehetne mondani? Szép az, aki elég merész ahhoz,hogy érdekből tetsszen? Minek,kinek?
Még valami. Mi a helyzet teszem azt Joker-mosolyú nők bálványa Nicholsonnal? Talán ti is beleestetek abba az előre gondosan kitervelt vizuális verembe amibe én? Lehet,hogy már belegyepesedett a rendszer az agyamba –önálló szocproblem-, mert felette nem törtem pálcát. Utólag nyomott orrba a tantusz, hogy bizony, elfogadom a jelenlétét. Miért is?! Hoppácska. Mégis van min elgondolkodni.

Megkövetem magam és megkövetelem magamtól,hogy ne legyek felszínes, hamar ítélő és próbáljak meg a dolgok mögé látni, hiszen meglehet,hogy mélyebb az, amit a felszínen látok, mint gondolnám. A külső nem minden, mint az közismert és gyakran elvonhatja a figyelmet arról, ami teszem azt, a háttérben történik.

Többről szólnak a képek, mint a már oly sokszor lerágott csontként felemlegetett szőkézés, műmellek, plasztika és feszes testek. Kostermans tükre cseppet sem torzabb,mint jó néhány ideánk. Nézőpontja minden esetre megnyit néhány távlatot, korfricskáiból pedig előítélet és mellébeszélés nélkül, mindenki vonja le a magáét! Bold and Beautiful.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése